A JVC volt az első gyártó, amely a CRT-s tévéknél már bevált 100 Hz-es képfrissítéshez nyúlt, s 2005 végén be is jelentette a világ első, megkettőzött képfrissítést használó LCD-tévéjét. Bár a 100 Hz-es technológia nevében azonos a CRT-s tévéknél alkalmazott megoldással, fontos kiemelni, hogy a CRT-s tévéknél és az LCD-tévéknél egészen más indokolta a bevezetését. A CRT-s készülékeknél a képernyő villogását szüntették meg vele sikeresen, míg az LCD-k esetében (ahol a villódzás eleve nem állt fenn), a gyorsan mozgó objektumok elmosódásának csökkentése volt a cél.
A technológia egyetlen dolgot használ ki, mégpedig az emberi szem (és agy) egy érdekes tulajdonságát: minél rövidebb ideig látunk egy adott képet, az annál élesebbnek tűnik.
Napjainkban, bárhogy is hívják, minden 100 Hz-es tévé az interpolációs technológiát használja, azaz a meglévő képkockák közé újakat számol ki és illeszt be az elektronika, a két „szomszédos”, valóban meglévő képkocka alapján. A plusz képkockák beszúrásának eredményeképpen az egyes képkockák fele annyi ideig látszanak (20 helyett 10 ms-ig), így élesebbnek tűnnek.